Ebben a menüpontban bemutatom magát a kviddicset, s törekszem a szabályok pontos megismertetésére is. Először is két részlettel vagy idézettel kezdem. Az elsőben a kviddicspálya kinézetéről olvashattok, a másodikban a játékosok posztjáról, a labdákról és a szabályokról. Végül egy videót is láthattok, ahol az első könyv egyes részeit összeollózva mutatják be a sportot.

Szerintem itt nem lesz olyan szöveg, amit én magam írok, mert úgy gondolom, épp eléggé érthető az idézetben és a videóban elhangzott szöveg.

"Nem sokkal hét óra előtt Harry kilépett a kastélyból, és az alkonyi szürkületben elindult a kviddicspálya felé. Most járt először a stadionban. A küzdőteret több száz férőhelyes lépcsős tribünök vették körül, tökéletes rálátást biztosítva a közönségnek. A pálya két végében három-három arany oszlop állt, s mindegyiknek a csúcsán egy függőleges karika helyezkedett el. Az oszlopok a mugli gyerekek szappanbuborék-fúvó pálcikáira emlékeztették Harryt - csak épp ezek a pálcikák tizenöt méter magasak voltak."

(Harry Potter és a Bölcsek Köve: Huss és pöcc! (10.) fejezet. 158. o.)

"Megérkezett Oliver Wood, hóna alatt egy jókora faládával. Harry mellette landolt.

 - Remek - bólogatott csillogó szemmel Wood. - Látom már, miről beszélt McGalagony... Neked ez tényleg a véredben van. Ma csak elmagyarázom a szabályokat, aztán együtt edzhetsz a csapattal hetente háromszor.

Wood kinyitotta a ládát. Négy, különböző méretű labda volt benne.

 - Így ni. Nos, megérteni elég könnyű a kviddicset, játszani viszont annál nehezebb. Mindkét csapat hét játékosból áll, ezek közül hármat hajtónak nevezünk.

 - Három hajtó - ismételte Harry.

Wood elővett egy futballabda méretű, élénkpiros gömböt.

 - Ennek a neve kvaff - magyarázta. - A hajtók egymásnak passzolgatják, és így igyekeznek átdobni valamelyik karikán. Ha sikerül, az gólnak számít, és tíz pontot ér. Eddig világos?

 - A hajtók dobálják a kvaffot, és a karikán át gólt lőnek vele - foglalta össze Harry. - Ez olyasmi, mintha a kosárlabdát seprűnyélen és hat kosárral játszanák.

 - Mi az a kosárlabda? - kérdezte kíváncsian Wood.

 - Nem érdekes . legyintett gyorsan Harry.

 - A hajtókok kívül mindkét csapatban van egy őrző is. A Griffendél őrzője én vagyok. Az a dolgom, hogy a karikák körül röpködjek, és megakadályozzam, hogy az ellenfél gólt szerezzen.

 - Három hajtó, egy őrző - ráncolta homlokát Harry. Szentül elhatározta, hogy minden szót megjegyez. - És a kvaffal játszanak. Eddig értem. És azok mire valók?

Rámutatott a ládában maradt három labdára.

 - Már mutatom is - bólintott Wood.  - Fogd meg ezt.

Harry kezébe nyomott egy kisméretű ütőt.

 - Mindjárt meglátod, mire valók a gurkók. Merthogy ezek itt a gurkók.

A két hajszálra egyforma, koromfekete labda, amelyekre mutatott, egy árnyalattal kisebbek voltak, mint a piros kvaff. Harrynek úgy tűnt, mint a gurkók mocorogva erőlködnének, hogy kiszabaduljanak a rögzítőszíjak szorításából.

 - Húzódj távolabb - szólt figyelmeztetően Wood, azzal lehajolt, és kiszabadította az egyik gurkót.

A fekete labda a magasba szökkent, és nyomban célba vette Harry arcát. Harrynek nem hiányzott egy orrtörés, ezért egy jól irányzott ütéssel új pályára állította a harcias golyóbist.  A gurkó ezután körberepülte őket, majd Woodot vette célba, aki ráugrott, és a földhöz szorította.

 - Látod? - lihegte Wood, miután nagy nehezen leszíjazta a labdát. - A gurkók ide-oda röpködnek, és igyekeznek lelökni a játékosokat a seprűjükről. Ezért mindkét csapatban van két terelő - nálunk a Weasley ikrek azok -, akik igyekeznek az ellenfél felé pofozni a gurkókat.  Minden világos?

Harry engedelmesen felmondta a leckét:

 - A három hajtó igyekszik gólt dobni a kvaffal. Az őrző védi a karikás póznákat, a terelők pedig távol tartják a csapattól a gurkókat.

 - Pontosan.

 - Mondd csak, halt már meg játékos a gurkók miatt? - kérdezte Harry.

 - A Roxfortban még nem. Volt egy pár állkapocstörésünk, de semmi komolyabb. Na már most: a hetedik csapattag a fogó. Ez vagy te. Neked nem kell törődnöd se a kvaffal, se a gurkókkal...

 - Amíg meg nem lékelik a kobakomat.

 - Ne félj, Weasleyék könnyedén elbánnak velük. Elvégre ők maguk is amolyan emberforma gurkók.

Wood belekotort a ládába, és elővette a negyedik és egyben utolsó labdát. A kvaffhoz és a gurkókhoz képest ez egészen kicsi volt - csupán akkora, mint egy nagyobbfajta dió -, viszont aranyosan csillogott, és volt két apró, verdeső ezüstszárnya.

 - Ez itt az aranycikesz - magyarázta Wood -, a legfontosabb valamennyi labda közül. Nagyon nehéz elkapni, mert igen fürge, és alig látszik. A fogónak az a feladata, hogy megszerezze. Ide-oda kell röpködnöd a hajtók, a terelők, a gurkók és a kvaff között, hogy megelőzd az ellenfél fogóját. Amelyik fogó megkaparintja a cikeszt, annak a csapata plusz százötven pontot kap, vagyis szinte biztosan győz. Ezért aztán a fogókkal szemben nagyon sokszor szabálytalankodnak. A kviddicsmérkőzés csak akkor ér véget, ha valamelyik csapat megszerzi a cikeszt, így a meccsek sokszor elég hosszúra nyúlnak. Ha jól emlékszem, három hónap a rekord. Cserejátékosokat kellett beállítani, hogy a kezdőcsapat pihenhessen egy kicsit.

 - Nos, ez minden. Van kérdésed?

Harry a fejét rázta. Tökéletesen értette a feladatot, csak abban nem volt biztos, hogy végre is tudja hajtani."

(Harry Potter és a Bölcsek Köve: Huss és pöcc! (10.) fejezet. 158-161. o.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés